Az emberiség új korszakának (rövid és spoiler mentes) története a kezdetektől egészen napjainkig, némi kitekintővel az egyes frakciók eredetére:
2150-et írtunk. Bizonyos tudósok abban az évben ismerték fel, hogy a magnetoszféra, a Földet körülvevő mágneses tér valamikor a következő 50 évben össze fog omlani, megszüntetve ezzel az élet minden formáját a bolygón. Hirtelen ott tartottunk, hogy az emberi faj túléléséről szóló döntéseket kellett hozni, meghozzá nagyon gyorsan.
Egy egész civilizációt biztonságosan elköltöztetni a Földről nem igérkezett egyszerű feladatnak, olyan szintű bátorságra, összefogásra és közös munkára volt szükség, amelyre nem volt még példa az emberiség történelmében.
Az utazás megszervezése és lebonyolítása érdekében 2159-ben létrejött az emberiség egészét magába foglaló Egyesült Kolóniák nevű szövetség. Megalakulása után egy évvel a szervezet első kolonizáló hajói a Galileoval az élen sikeresen meg is érkeztek a Jemison bolygóra. Új hajnal virradt, az Egyesült Kolóniák kora.
Bár a megalapításuk óta a Kolóniák vezetése előtt egy cél lebegett, hogy biztosítsa az emberek számára a megélhetést, a biztonságot és a békét, de még ebben a rendkívüli helyzetben is voltak olyanok, akik ennél is többet akartak. Függetlenséget.
Ezért 2161-ben az Egyesült Kolóniák elfogadta a Centaurus rendeletet, amely biztosította minden állampolgára számára azt, hogy távoli bolygókat fedezzenek fel, vegyenek birtokba és azokon telepedjenek le.
2188-ban, alig pár évtizeddel a rendelet kihirdetése után megalakult a mai napig is létező, a függetlenségéhez foggal-körömmel ragaszkodó szervezet, a Freestar Kollektíva. Ehhez Akila és Neon város polgárainak összefogása kellett a saját területeik közös védelmének érdekében.
2194-ben szeretett volna csatlakozni hozzájuk Narion népe is, miután az Egyesült Kolóniák – a Centaurus rendelettel ellentétesen – egy orvosi űrállomást helyezett el a bolygójuk felett, belegázolva ezáltal a rendelet által biztosított függetlenségükbe. Mivel a Kolóniák nem volt hajlandó elmozdítani onnan az állomást, ezért később ez a nézeteltérés a Lakott Rendszerek első intergalaktikus összecsapásához vezetett, a Narioni háborúhoz.
Bár a konfliktus a Kolóniák katonai győzelmével ért véget, ők mégis engedélyezték Narion népének azt, hogy csatlakozzanak a Freestar Kollektívához. Egyúttal a két fél között létrejött a Narioni egyezmény, amely fejenként 3-3 rendszerben limitálta az egyes frakciók által birtokolt területek számát. A továbbiakban a Kollektívához a Cheyenne, a Narion és a Volii, a Kolóniákhoz pedig az Alpha Centauri, a Sol és a Wolf rendszer tartozott.
A harmadik nagyobb frakció, a Va’ruun Ház 2230-ban adott először életjelet magáról. A különleges és egyedi hitvilággal rendelkező rendet azok a túlélők alapították Jinan Va’ruun vezetésével, akik évtizedekkel korábban, a Centaurus rendelet kihirdetését követően hagyták el Jemisont és Új Atlantist.
Mint utólag kiderült, a megjelenésükkel alaposan felkorbácsolták az állóvizet a Lakott Rendszerekben, főleg ami a békés együttélést illeti. Mivel végig azt állították, hogy a céljuk csak az Istenük az Óriáskígyó igéinek hirdetése a lakosok között, így aztán senki sem számított arra, hogy a prédikáció végül egy hatalmas és véres hittérítő háborúba torkollik.
Márpedig 2240-ben a Va’ruun Ház úgy döntött, hogy egy egész galaxisra kiterjedő hittérítő szent háborúba kezd az emberiség megmentése érdekében és hadat üzent minden egyes frakciónak a Lakott Rendszerekben. Az ezt követő 23 évben rengetegen vesztették életüket az Óriáskígyó Isten nevében, legyen szó a Kolóniák, a Kollektíva vagy akár a független területek lakosairól.
A mészárlás csak a Ház vezetőjének a halála miatt maradt abba 2263-ban, amikor is az utódját, Jarek Va’ruunt sikerült rábeszélni a békekötésre. Bár a szent hadjárat hivatalosan véget ért, a Va’ruun Ház befolyásos tagjai között sokan voltak, akik nem ismerték el ezt a paktumot. Ezek a hithű tagok később, a Ház rejtélyes felszívódása után is veszélyt jelentettek a Lakott Rendszerekre.
Sok összecsapást látott az emberiség azóta, hogy új otthonra lelt, de annyira véreset és brutálisat, mint amit a Freestar Kollektíva és az Egyesült Kolóniák művelt az utolsó fegyveres konfliktusukban (a Gyarmatosítási háborúban), na olyat még nem.
Az egész onnan indult, hogy 2308-ban a Kollektíva létrehozott egy mezőgazdasági állomást a Vesta bolygón, a Lunara rendszerben, amely a Kolóniák szerint a Narioni egyezmény és az abban foglalt határok megsértése, ugyanis ezzel a lépéssel már négy csillagrendszerrel rendelkezett volna a Freestar Kollektíva.
Az összecsapás nagyságát jól jellemzi az, hogy mind a két frakció minden rendelkezésre álló egységét bevetette, hadihajók hatalmas flottáitól kezdve a gépiesített harci platformokon (vagy röviden „Mech” egységeken) át egészen a Egyesült Kolóniák genetikaliag módosított idegen létformáiig, a hírhedt Xeno harci egységekig bezárólag.
A háború 2311-ben dőlt el, a Cheyenni csatában, amikor is a Freestar Kollektíva a hozzájuk csatlakozó civil hajókat élő pajzsnak használva (EK narratíva szerint) áttörte az Egyesült Kolóniák haditengerészetének a védvonalát és végzetes csapást mért rájuk. A meglepő győzelem után a Freestart Kollektíva békejobbot nyújtott az Egyesült Kolóniáknak, akik – elkerülendő a további értelmetlen vérontást – el is fogadták.
A háború okozta sokkból a mai napig nem tért magához a Galaxis nagy része. Bár akadtak olyan rendszerek, amelyeket elkerült a pusztítás, de a legtöbbet mélyen érintette a véres konfliktus.
A legtragikusabb sors az eredetileg a Freestar Kollektívához tartozó Niira bolygónak jutott. A Kolóniák és a Kollektíva oda-vissza foglalta el egymástól a területet, miközben maga a bolygó végül teljesen elpusztult és egy élettelen, roncsokkal teli kődarab maradt belőle az emberi kegyetlenség szimbólumaként.
A Gyarmatosítási háborúban Niira mellett egy más tragikus véget ért történetet is meg kell említeni, az Egyesült Kolóniákhoz tartozó Londinion város sorsát. A helyet, ami a háború alatt épült a Kolóniai seregek utánpótlásainak biztosítására, és a helyet, amelyet egyszer csak lerohant a galaxis egyik legrejtélyesebb ragadozója, a Terrormorph.
Az idegen élőlények hordája – akik a galaxis szerte ritka, de állandó veszélyt jelentenek az emberiségre -, úgy rohanták le Londinion városát, hogy ahhoz fogható tombolást még nem látott senki az emberiség történelmében. Bár a Kolóniák serege ideig-óráig lelassította a mészárlást, megállítani nem tudta azt.
A vezetőség kegyetlen, de szükségszerű döntést hozott: lebombázta a város űrkikötőjét, elzárva a városban rekedt katonákat és a Terrormorph hordát a külvilágtól. A tragikus veszteségre a mai napig megemlékeznek az Egyesült Kolóniák területén.
A háború után a Freestar Kollektíva és az Egyesült Kolóniák asztalhoz ültek és fegyverszünetet kötöttek. Niira tragikus példájából kiindulva úgy határoztak, hogy mind a két szervezet betiltja a saját területén mind a génmódosított idegen lények, mind a Mechek használatát. Minden ehhez kapcsolódó korábbi fejlesztés, kutatás, kimutatás zárolva lett és csak kifejezett vészhelyzet esetén vehető elő.
A Kollektívának volt egy külön követelése is a tárgyalások során, szerették volna, hogy a háborúban résztvevő még élő Egyesült Kolóniák katonai vezetői legyenek felelősségre vonva egy tárgyalás során. A Kolóniák vezetése, szem előtt tartva a galaxis biztonságát és nyugalmát, beleegyezett ebbe a szokatlan kérésbe.
2311-ben a tárgyalásokon három tisztet, Henry Durant parancsnokot, Indira Rastogi tábornokot és Francois Sanon tengernagyot bűnösnek találtak és halálra ítéltek.
Már a háború utáni csendes időben született meg az Egyesült Kolóniák Vanguard nevű egysége, mely hivatalosan a Haditengerészethez tartozik, de amelynek tagjai olyan önkéntesek, akik biztonsági, békefenntartó vagy logisztikai feladatok látnak el a hadsereg számára. Bárki csatlakozhat hozzájuk, előélettől függetlenül. Sőt, aki elegendő ideig szolgál a seregben, automatikusan megkapja az Egyesült Kolóniák állampolgárságát, aminek birtokában bárki letelepedhet és ingatlanokat vehet a szervezethez tartozó bolygókon és városokban.